IX. Alsó Kis-Küküllőmenti anyanyelvi- és szórványtábor

Idén nyáron, július 26. és augusztus 2. között, kilencedik alkalommal került megszervezésre a már hagyománnyá vált Alsó Kis-Küküllőmenti anyanyelvi- és szórványtábor Ádámoson, ahol ezúttal Dicsőszentmártonból és környékéről, Szászmedgyesről, Marosvásárhelyről, Marosszentgyörgyről, a Szilágyságból, Magyarországról és Olaszországból érkezett 147 elemi- és általános iskolás diák gazdagodhattak életre szóló élményekkel. Az Alsó Kis-Küküllőmenti Magyar Ifjúság Szövetségének szervező munkájához idén is számos szervezet csatlakozott: Ádámos-i Polgármesteri Hivatal, Traian Állami Főgimnázium-Dicsőszentmárton, Ádámos-i Általános Iskola, Areopagus Alapítvány-Kolozsvár, Zöld Fény Egyesület-Erdőszentgyörgy, Baranta-Sic Sportegyesület-Székelyudvarhely.

A tábori infrastruktúra ez évben is látványosan bővült: maradtak a jól ismert improvizált tusolók, viszont ökologikus WC-k, és egy beépített, lebetonozott pince könnyítette a tábori életet, mindemellett teljesen új favázra épült a fősátor. A táborozók igényeit és biztonságát szolgáló infrastruktúra a következőkből tevődött össze: 6 Öko-WC, 2 tusoló, mosdók, tábori konyha, 2 pince, hűtőszekrény, 2 villanygenerátor, villámhárító, ebédlő, tábori iroda, ruhaszárító, vizmelegítő, szolgálati autó, traktor.

A táborozók létszámának megfelelően a személyzet is bővült, de viszontláthattuk a kilenc éve hűséges visszajáró Vinczi házaspárt- a konyhában Hajni néni szorgoskodott, míg a mindenes fiúkat továbbra is Levente bácsi osztotta.

A nulladik nap a berendezkedésé, az utolsó simításoké, a visszatérők számára pedig a nosztalgiáé volt. Már szombaton szállingóztak az ifjú táborozók, vasárnap délutánra viszont teljes volt a létszám. Az ünnepélyes megnyítón már rutinszerűen hangzott el Gagyi Zoltán ALKISZ elnök és Sipos József polgármester köszöntője, a tábori rendszabályzat, és sor került a táborozók csoportokba sorolására is.

Másnap reggel már a jólismert rekedt trombitaszó hívta elő sátraikból a táborlakókat, akik közül a legálmosabbak szódavizes felfrissüléssel egybekötött ébresztésben részesülhettek, ráadásként pedig kétszeresen kellett teljesítsenek a reggeli tornán. A bőséges reggeli, és a sátorellenőrzés után a program jégtörő, ismerkedési és bizalmi játékokkal kezdődött a kolozsvári Areopagus Alapítvány két megbízottjának, Jaskó Gyöngyi és Gedő Adél jóvoltából. A közös játékok mellett a hét csoport számos csapatépítő tevékenységen vett részt. A cél az együttműködő készség, és a csapatszellem fejlesztése volt.

A következetesen felépített programnak köszönhetően a táborozók a hét egyik napján sem unatkoztak, viszont szabadidőből is kijutott nekik. Székely Andrea főszervező feladatköre volt a tájékozódási verseny, valamint a karaoké-est megszervezése. Ez utóbbin valóságos felfedezetlen tehetségek bátorkodtak a közönség elé mikrofonnal a kezükben. A tájékozodási verseny az erdőben játszódott, a hangsúly az általános műveltségen, és a csapattagok egy emberként való viselkedésén volt. A diákfelügyelők egy csoportja állította össze az Élmények Iskolájaként ismert programrészt, és a kincskeresést, melynek során többek között több méternyi zokni, és számszerint 7 autókerék vándorolt át a fősátorba. Nem maradhattak el az anyanyelvi játékok, és a kézműves tevékenységek sem. Idén gyöngyfűzés, cserépfestés, ikebana készítés, és bogozás volt terítéken. Kellemes meglepetés volt, hogy ezen a téren is lehet újat tanulni. A gyerekek kreatívan, és bámulatos kézügyességgel dolgoztak, miközben népdaloktatásban részesültek Vásárhelyi Mónika (a dicsőszentmártoni Kökényes Néptáncegyüttes) jóvoltából. A legközkedveltebb programnak a Tábori Olimpia bizonyult, ahol fociban és röplabdában lehetett értékes pontokat szerezni a csapat javára. A foci-, röplabda- és teniszpálya minden igényt kielégített, egyesek a szabadidő nagy részét is itt töltötték. Az erdőszentgyörgyi Zöld Fény Egyesületnek köszönhetően játékos formában hasznos információkra tehettünk szert környezetünket, és annak védelmét illetően. A hét végére megszülettek a csapathimnuszok és zászlók is, a tábori postaláda szerencsésebb borítékai levelektől duzzadtak, a Miss és Mister Szórványtábor rendezvényt idő hiányában általános szavazással oldottak meg a szervezők. A fiatalok egyhangúlag Kopán Antóniát és György Arnoldot választották meg az idei Missnek illetve Misternek. A program néha tábortűzzel, és minden este bulival zárult, amelynek úgymond különkiadása volt a zárónapi buli, amelyre a szülők is hivatalosak voltak. Ezen az estén az Atlantisz zenekar biztosított változatos élőzenét, a Kökényes Néptáncegyüttes tagjai mindenki örömére megcsillogtathatták tánctudásukat, viszont azok sem csalódtak, akik kissé bizonytalanul mozognak a táncparketten.

A táborozó diákok visszajelzéseire, valamint a szervezők kiértékelésére számos televízió adó és újság volt kíváncsi, ezért bizonyos napokon nagy volt a forgalom a tábor területén. A programok zavartalan lezajlásához a kedvező időjárás is hozzájárult, az egyedüli gondot a hívatlan vendégek, a kullancsok időnkénti megjelenése jelentette, tábori aszisztensnőink, Mihály Klára és Márkos Katika viszont a nap minden órájában rendelkezésünkre álltak a kisebb-nagyobb problémák orvoslására.

Az utolsó nap reggelén a sátorbontás hevében sor került a elkerülhetetlen búcsúzkodásra, e-mail cím cserére. Kamatoztatva a különböző programok alatt szerzett tudást, és versenyszerűen összegyűjtve saját és mások szemetét, a táborozók szinte érintetlenül hagyták maguk mögött az egy hétig otthonként szolgáló tisztást.

Az ádámosi ALKISZ Szórványtábor ez évben is remek helynek bizonyult arra, hogy a táborozók új barátokat szerezzenek, kapcsolatokat teremtsenek, amelyek eredményeként mindenki sok-sok éléménnyel a tarsolyában tért haza. A tábornak köszönhetően új barátságok szövődtek a különböző települések gyerekei között, ugyanakkor tovább mélyültek a már meglévő kapcsolatok. A tábor ugyanakkor integráló tényezőként hatott a IV.osztályos tanulók számára, illetve motiválóként a tábor jutalomként elnyerő középiskolás diákok számára. A táborunk gyerekeknek szólt, de rajtuk keresztül szüleikre, és így az egész helyi közösségre is hatással voltunk. Táborunk nemcsak tehermentesítette a szülőket, hisz egyszerre vállalta a gyerekek nevelését, szórakoztatását, és vakációztatását. Táborunk ugyanakkor lehetőséget biztosított (és a mindennapi rohanásnak köszönhetően talán az egyedülit) a szülőknek, barátoknak, pedagógusoknak hogy találkozhassanak. Mindezeknek köszönhetően elmondhatjuk, hogy táborunk az Alsó Kis-Küküllőmente legnagyobb magyar rendezvényévé nőtte ki magát. Programunkkal hozzájárultunk a fiatalok társadalmi szocializációjához, és a helyi ifjúsági közösségek újjáéledéséhez és megerösödéséhez. Táborozóink közül sokan itt tanultak meg a természettel együtt élni, javarészüknek ez volt az első alkalom amit hosszabb ideig szüleik nélkül töltöttek, itt sajátították el egy helyes étkezés /életmód szabályait, olyan gyakorlatias ismereteket szereztek amelyeket a későbbiekben is bármikor hasznosíthatnak. Nem véletlenül nőtte ki magát az Alsó Kis-Küküllőmente legnagyobb magyar rendezvényévé. Az új barátságok születése, a régi kapcsolatok ápolása és az életre szóló emlékekkel való gazdagodás mellett az ádámosi Szórványtábor egyedülálló lehetőség vidékünkön arra, hogy ápoljuk anyanyelvünket, erősítsük magyarságtudatunkat valamint, hogy pedagógus, diák és szülő együttműködjön. Nem véletlenül született meg az ALKISZ mottója: Ambíció, Lendület, Kitartás, Ifjúság, Szikla. Tiszteletre és csodálatra méltó a három föszervező, Székely Andrea, Gagyi Zoltán és Bordi András Ambíciója és Lendülete, amellyel évről évre Kitartásra bíztatják a segédszervező tanárokat és diákokat, erősítik az Ifjúság összetartó kapcsait, akiknek az ALKISZ és a tábor egy Sziklát jelent, melyre együttműködés és lelkesedés árán kapaszkodnak fel.

Összeállította: Brázdilik Zsuzsa és Gagyi Zoltán