|
 Tízéves az ALKISZ szórványtábor
Nem kell
egy gyereket luxusnyaralásra vinni, ott tejben-vajban fürdetni ahhoz, hogy jól érezze
magát és szeptemberben élményekkel feltarisznyálva térjen vissza az iskolapadba.
Aki valaha is megfordult
az Ádámoson évente megszervezett anyanyelvi és szórványtáborban, az biztosan nem vonja ezt kétségbe.
Az idei ALKISZ-tábor a hét végén zárult.
Immár tizedik éve, hogy a dicsőszentmártoni
ALKISZ (Alsó-Kis-Küküllőmenti Magyar Ifjúsági Szövetség) megszervezi a hagyományos anyanyelvi és szórványtábort az Ádámostól több mint öt kilométerre lévő erdőszéli tisztáson. Pénteken, ottjártunkkor hétágra sütött a nap, csupán a sátrak mellett rögtönzött „ruhaszárítón” lógó sportcipők, bakancsok árulkodtak arról, hogy az elmúlt hét
eleji esős idő a 149 táborlakót sem kímélte. Ám a gyerekek ügyet sem vetettek
a három napig megállás nélkül hulló esőre, előkerültek az esőkabátok, bakancsok és folyt tovább
a móka. Legfennebb az első napokban a szabadtéri műsorok helyett inkább kézműveskedtek az I-VIII. osztályos táborozók, ugyanakkor a fedett főhadiszállás kiváló helyszín volt az anyanyelvi, kreatív játékokra – számolt be az egyhetes rendezvény tapasztalatairól Gagyi Zoltán főszervező, az ALKISZ elnöke, valamint Szakács Tímea óvónő, aki szintén oroszlánrészt vállalt abban, hogy a Dicsőszentmártonból és környékéről, Csíkszeredából,
Brassóból, Medgyesről,
Segesvárról, valamint Magyarországról érkezett 102 gyerek tartalmas, tanulságos, de ugyanakkor szórakoztató időszakot töltsön el a sátortáborban.
Nadrág Népújságból
Érkezésünkkor
éppen egy divatbemutatóval egybekötött szépségverseny kellős közepébe csöppentünk, a táborozók alkotta csapatok képviselői ötletes ruhakölteményekben vonultak fel a „színpadon”, amelyek meglepetésünkre a Népújság lapjaiból készültek. Elismerésre méltó kézügyességre utaltak az újságpapírból készített nadrágok, fejrevalók, loknis szoknyák, lábbelik. – Ha nem ismernétek fel, ez egy
melltartó – mondta tréfálkozva egy kislány, segítve a közönséget felismerni a rajta levő „papírdarabot”. A táncpróbán ugyan nem volt könnyű újságpapír öltözékben ropni ritmusra, mint ahogy válaszolni sem olyan kérdésekre, hogy „miként váltanád meg a világot”, „sorold fel a tábori szakácsnők nevét”, vagy éppen a kontinenseket.
Döbrögi románul?
– Én román osztályba járok – jelentette ki egy kisfiú,
amikor a Lúdas Matyiban szereplő negatív hőst kellett volna megnevezze. – Akik szórványból jönnek, nagyon érződik a beszédükben a román nyelv hatása – mondotta Gagyi Zoltán, majd Szakács Tímea hozzátette, táborlakóik közül néhány gyerek román osztályban tanul, sokan pedig vegyes házasságokból születtek. Legtöbb szülő azért küldi a táborba gyerekét évente, hogy gyakorolja a magyar nyelv helyes használatát. A számos anyanyelvi játék mellett azonban igen hatékony, hogy a gyerekek kijavítják egymást, magunk is szemtanúi lehettünk egy esetnek, amikor a tetoválás helyett „tatuaj” szót használó fiúnak társai harsogva jelezték, hogy tévedett.
Ugyanaz, de mégis kicsit más
– mondotta az idei programok
kapcsán a főszervező. A változatosság
kedvéért a megszokott gyöngyfűzést idén a trikófestés váltotta fel, ami népszerűnek
bizonyult a gyerekek körében. Ám annál is nagyobb örömmel fogadták az este 8 órai
táborhíradót, amikor beszámoltak az aznapi tábori eseményekről, persze, humoros változatban. De volt gyalogtúra, ahol a táborlakók csapatai összemérték ügyességüket tűzgyújtásban, de arra
is oda kellett figyelniük, hogy rendet hagyjanak maguk után az erdőben. A kerékpár-gyorsasági versenyt
is szívesen fogadták a fiatalok, annál is inkább, mivel Szász Sándor dicsői vállalkozó jóvoltából a nyertes egy vadiúj kerékpárral lett gazdagabb. Az ádámosi polgármester és helyettese tett azért, hogy a táborlakók semmiben ne szenvedjenek hiányt, mi több, tűzijátékkal is meglepték őket az ALKISZ-tábor 10. születésnapja alkalmából.
Növésben vagyunk, ennünk
kell!
Szórakozással
és jókedvvel nem lehet jóllakni
– ezt jól tudta Vinczi Hajnal és Ördög
Zsuzsa szakácsnő, akik naponta három alkalommal gondoskodtak arról, hogy egyetlen táborozónak se korogjon a gyomra. A 80 tojásból készült rántottás levesüknek, húsgombóclevesüknek, szósszal
nyakon öntött spagettijüknek, lecsójuknak akkora sikere volt, hogy akadtak gyerekek, akik négyszer is kértek „repetát”. – Növésben vagyunk, ennünk kell – ezzel somfordáltak vissza a jó étvágyúak – mesélték mosolyogva a szakácsnők.
Menyhárt Borbála
|
